Jól láthatóan lépéskényszerben vannak a kínai gyártók miatt a jól megszokott nevek, és ennek a nyertesei az új autóra vágyók. Egyrészt csökkentik az áraikat az ismert márkák, másrészt az újonnan érkezők is csábító árcédulákkal próbálnak piacot szerezni. Így tesz a BAIC is, amelynek az X7 névre keresztelt szabadidő-autóját hoztuk el tesztre.
De kezdjük az elején! Mi ez a furcsa név, mi az hogy BAIC?
Nos ez egy mozaikszó, ahogy a BMW, vagy épp a FIAT is, hogy két ismert márkát említsek, de nem véletlenül emeltem ide a BMW-t. Ugyanis a névismétlődés elkerülése végett a BAIC hamarosan X75-re cseréli a SUV megnevezését, ami talán jobban értelmezhetővé teszi az modell elhelyezkedését is a palettán. Érdemes ehhez tudni, hogy a hazai forgalmazás két szériával kezdődik: Az X-ek a városi terepjárók, a BJ modellek pedig a komolyabb terepjárók. A számozásról pedig be lehet azonosítani a méretkategóriát. X-ből lesz 55-ös és 75-ös, a BJ-ből pedig már ott van a hazai árlistán a 30-as és a 60-as. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a BAIC már 1958 óta létezik, ráadásul az elmúlt évek alatt jól bevásároltak Mercedes-Benz részvényekből is, szóval nem nyeretlen kétévesek.
Formaterv: vagány
Most viszont az X7-esen a fókusz, mert ez az egyik modell, ami slágertermék lehet itthon. Ez egy D-SUV, tehát a középkategória képviselője, ennek megfelelően 2,8 méter hosszú tengelytávon nyújtózkodik a 4,7 méter hosszú karosszériája, ami nem mellesleg majdnem 1,9 méter széles és 1,7 méter magas. Formaterve abszolút Európa kompatibilis. Kimondottan látványos az orra a kínai mitológiai lény (sárkány) ihlette hűtőmaszkkal, és a teljes szélességben végigfutó fénycsíkkal. Oldalról sem unalmas, hiszen jól látható domborítások és fény-árnyék vonalak gondoskodnak az egyediségről, hátul pedig négy kamu kipufogóvég próbál belekeverni sportos stílusjegyeket az összképbe. Valójában két kipufogóvégződése van, ott a díszbetétek alatt. Egy szó, mint száz, a kedvelhető formaterv már fél siker.
Utastér: meggyőző
De a teljes sikerhez vezető úton még fel kell mutatni egy utasteret és egy jó hajtásláncot is. Bent az első benyomások pozitívak. Az anyaghasználat vegyes, ám végső soron megérdemli a pirospontot. Az olcsó hatású műanyagokat ott használják, ahol ritkán találkozik velük a kezünk, ahol pedig sűrűn matatunk ott kellemes tapintású, puhább felületek fogadnak. A tesztautó ráadásul a kéttónusú színeket kapta, tehát a világosbarna-fekete kombót.
Rengetegen dobálóznak manapság a prémium kifejezéssel, de a valódi prémium kategória az jóval magasabb árkategóriában kezdődik. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy bizonyos megoldások prémium hatást keltenek, ezért az érzékeink luxusautósabbnak könyvelhetik el például az X7-est is. Gondolok itt a három képernyőre. Egyrészt ott a vezető előtti digitális műszeregység. Ezen minden egyértelmű, könnyű kiigazodni rajta. Egyetlen hibája, hogy erős napsütésben, napszemüveget viselve az áttetsző felületen olyan, mintha minden piktogram világítana. Napszemüveg nélkül aztán helyreáll a világ rendje, de ez érdekes kis anomália. Az infotainment rendszer kezelése is egyértelmű, bár egyelőre nem volt elérhető a magyar nyelv a menüjéhez. A harmadik képernyő a középkonzol alján található, lényegében lebegő konzolnak is nevezhetjük, mert alatta még ott a hely a vezeték nélküli telefontöltőnek és az USB bemeneteknek. Ezen a klímavezérlés, és a további kényelmi eszközök érhetőek el, úgy mint az ülésfűtés és hűtés, illetve a masszázs. MIND A NÉGY ÜLÉSEN! Ez mindegyik X7-eshez jár, hiszen egyetlen felszereltségi szinttel forgalmazzák, úgyhogy ez egy nagyon erős ütőkártyája a modellnek.
Az ülések egyébként kényelmesek, derékban jó az oldaltartás, viszont a combtámasz lehetne vaskosabb. Az anyósülés még lábtartót is kap, mint valami sofőrös limuzin, szóval itt ne mérheti szó a ház elejét Hátul pedig hatalmasa lábtér, felnőtteknek is kényelmes a fejtér, annak ellenére, hogy óriási, nyitható panorámatető is jár az autóhoz. A hátsó ülések párnázottsága is kényelmes, valamint a kartámasz szintén amolyan luxusautósan rejti a kényelmi extrák gombjait. Még hátrébb ott az alapból 410 literes csomagtér, ami a dönthető hátsó üléseknek köszönhetően jóval nagyobbra is méretezhető. A padlója alatt pedig mankókerék lapul, ami szintén hasznos extra tud lenni. Minden adott tehát, hogy egy kiváló családi autóként tekintsünk rá.
Normális benzinmotor
Már csak a hajtásláncon bukhatná el a népszerűséget a BAIC X7, de itt is azt kell mondjam, hogy az 1,5 literes négyhengeres, turbós benzines motorjába nem nagyon lehet belekötni. Ez egy színtisztán benzines egység, nincs hibrid rásegítése, ami manapság oly divatos és tény, hogy emiatt a fogyasztása sem csekély, de nem is volt kirívóan rossz. A gyári adat 8,4 liter/100 kilométer és bár ijesztgetett olykor a dugóban csorogva 10,5 literes értékekkel a fedélzeti kijelző, a vegyes 100 kilométer után megtankolva 8,8 liter jött ki. Ami viszont teljesen átlagos egy 177 lóerős, 7 gangos automataváltóval felszerelt, üresen 1,7 tonnás SUV-tól.
A duplakuplungos sebességváltó az első kerekekhez juttatja a 305 Nm forgatónyomatékot, és úgy vélem a számadatokból sejthető, hogy maximálisan elegendő az erő az autó megfelelő mozgatásához. Talán csak az elindulásnál érezni egy kis megtorpanást, mintha gondolkodna a váltó, hogy tényleg indulunk-e. Utána viszont észrevétlenül teszi a dolgát, hamar érkezik a nyomaték szóval országúti előzések is megoldhatók szinte lendületből. A futóművet is egyértelműen kényelemre hangolták. Kínai autósan lágy a rugózás, de igényes, multilink futómű gondoskodik hátul a megfelelő úttartásról. Elöl pedig a szokásos MacPherson megoldás lapul. Az elektromos szervokormány pontos, a holtjátéka azért érezhető, de az átlagos használat során nem zavaró. Parkolásnál és városban kimondottan jól jön a könnyű tekerhetőség, ráadásul 360 fokos kamerarendszer is segít a szűk utcákban, vagy a parkolásnál.
Ha már szóba jöttek a vezetősegédek, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy minden benne van az autóban, ami ma elvárható. Sávtartó, sávelhagyásra figyelmeztető, holttérfigyelő, adaptív tempomat, automata távfény, vészfék asszisztens és még forgalmi dugó asszisztens is. Mindegyik hiba nélkül működött, és egyszer sem éreztm idegesítő beavatkozást, vagy túlaggódást, ami viszont más kínai autómárkáknál jellemző. Nagyon kellemes vezetni az X7-est, autópálya tempónál sem válik zavaróvá a motorzaj, sem a szélzaj, és a 19 colos felniken kellőképp ballonos gumik is segítik a tompítani a hazai utak gyatra állapotából eredő kényelmetlenségeket. Viszont hiába terepjáró specialista a márka, és hiába van még lejtmenetvezérlő is az autóban, az X7-es vérbeli városi terepjáró. Könnyebb terepen persze boldogul, a nagy hasmagasság is segít ebben, de a fronthajtás már nem fog kihozni mély homokból, vagy mély sárból, sem az utcai gumiabroncsok.
Mennyi az annyi?
Összességében egy nagyon kedvelhető autó a BAIC X7, és hiába érezni néha úgy, hogy a kínai márkák terjeszkedése agresszív, mert amikor meglátja az ember, hogy mennyiért kínálnak nagyon gazdagon felszerelt, ebben az esetben családi használatra is tökéletes autót, akkor teljesen mindegy, hogy mi történik az autóipar világában. Magánemberként az, hogy most bevezető áron 12 990 000 forintért hazavihető egy fullextrás, középkategóriás SUV, normális benzinmotorral, na, hát ez mindenképp örvendetes.
