Mit tud az Opel zászlóshajója konnektoros hibridként?

  Az Opel középkategóriás SUV kínálata igencsak érdekes, hiszen ebben a méretosztályban árulják az olcsónak szánt, akár hét üléssel is kérhető Fronterát, illetve a zászlóshajónak számító legdrágább modelljüket, a Grandland crossovert is. Hab a tortán, hogy a két modellt közvetlenül egymást követően próbálhattam ki, így még egyértelműbbé vált, hogy a két SUV hasznos alapterülete nagyjából megegyezik. A poén egy részét azonban már most le kell, hogy lőjem: az első pillanattól egyértelmű, hogy a két Opel nem konkurense egymásnak.   Mindez már a műszaki alapoknál elkezdődik, a Grandland ugyanis a Stellantis csoport STLA Medium platformján osztozik a Citroen C5 Aircross második, illetve a Peugeot 3008-5008 páros harmadik generációjával. A szélesebb, kényelmesebb, és összességében minőségibb hatást keltő alapokat össze sem lehet hasonlítani az indiaiakkal közösen fejlesztett, kisautó padlólemezről felpumpált, minden porcikájával spórolni próbáló Fronterával. Sőt, igazából a kompakt kategória jelentős többségével sem: a Grandland valóban zászlóshajó próbál lenni. Mindez már az autó külsejét vizsgálva kiderül: a formavilág, az anyaghasználat, a színválaszték, illetve a LED fényszórók színvonala terén is prémium minőséget sugároz. A szélesebb karosszéria és a hangsúlyosabb hátsó ívek robusztus kiállást kölcsönöznek a Grandlandnek. A kéttónusú alufelnik és a zongoralakk körbeműanyagozás tovább emeli a tétet: messziről terepjárónak szeretne kinézni, közelről viszont egyértelműen öltönyben és lakkcipőben kéri, hogy még véletlenül se vidd le az aszfaltról.   Az utastérben is ugyanez a helyzet: amíg az Opel olcsóbb termékei könnyen tisztítható, puritán anyagokkal dolgoznak, addig itt mindenütt minőségi matériák kerülnek a sofőr keze alá. Mindemellé a jellegzetes, szögletes Opel dizájn mögött sem az egyszerű megoldások bújnak meg, kiváló példa erre a két szélső szellőző, amelyet átvezettek az ajtókárpitba a műszerfalról. A valódi prémiummárkákkal már csak azért sem versenyezhet, mert az utas felárért sem kaphat saját képernyőt, ám a sofőr szemszögéből még akár utol is érheti a triumvirátus tetszőleges márkájának egy alacsonyan extrázott, konkurens példányát.   Rengeteg az érdekes és kimondottan hasznos részlet az utastérben, ami számomra különösen szimpatikus volt. Ilyen például a telefontartó áttetsző oldalfala, ami arra még éppen elég, hogy lásd egy bejövő hívásnál a kontakt nevét, de ahhoz már nem, hogy hosszú távon a figyelmedet elterelő dolgokat nézhess a mobilodon. De összességében a dekorációs céllal elhelyezett, kreatív részletek, illetve az általános minőségérzet is magasabbra emelik a vártnál. Helykínálat terén sincs mit szégyellnie az Opel legdrágább típusának: a Grandland az első és a második sorban is bőséges térrel szolgál két-két utasnak, sőt, hátul még akár három felnőtt is elférhet, az átlagosnál kevesebb kompromisszummal. Hétülésesként azonban ez a modell egyáltalán nem kapható, ami méginkább elhatárolja a Fronterától. A csomagtér azonban így minden esetben óriási, még konnektoros hibridként is 550 literes, állítható magasságú padlóval is rendelkező puttony jár a Grandlandhez.   Bár a hagyományos változat az 1,2 literes, háromhengeres benzinessel érhető el, ami érezhetően keresztbe tesz a prémiumérzetnek, a konnektoros hibrid változat ugyanennek az erőforrásnak a négyhengeres, 1,6 literes változatára épül. Ehhez társul a 17,9 kilowattórás akku, amely WLTP szerint 87 kilométeres, a valóságban pedig nagyjából 70 kilométeres tisztán elektromos hatótávot biztosít. Kizárólag elektromos üzemmódban is korrekt egyébként a Grandland, bár ekkor érezhető, hogy csak 125 lóerővel húz. Fontos viszont, hogy alapáron csak 3,3 kilowattal tölt, illetve a feláras opció is csak 6,6 kilowattot tud, villámtöltésre lehetőség sincs. Teletöltve, de a benzinmotort is használva kimondottan dinamikus, akár 7,8 másodperc alatt is képes állórajtból 100 km/órára gyorsítani a 195 lóerős rendszerteljesítménynek köszönhetően.   Kezelhetőség terén a súlya határolja el leginkább a Fronterától, illetve lényegében bármilyen alsó polcos terméktől. 1821 kilogrammos saját tömegének köszönhetően SUV-szerűen vasalja az utat, a futómű hangolása is ehhez alkalmazkodik. A könnyed, sportos vonal helyett így marad a kényelmes, tekintélyt parancsoló jelenlét, ebben is inkább a prémium kategóriát követi a modell. A fogyasztása is korrekt, autópályán, lemerült akkuval, 130 km/órára állított tempomattal nagyjából 6,5 litert kért, városban és országúton pedig akár 5 liter környékére is be tudott férni.   Egy vonzó árcédulával megspékelve még akár logikus választás is lehet tehát a Grandland, ezért pedig gyakorlatilag mindent meg is tettek az Opelnél. Hasonló színvonalú autókért ugyanis a valódi prémiumgyártók gond nélkül elkérik a 20-25 milliót, így az Opel ajánlata inkább a kínai konkurensekkel száll versenybe. Az alap, benzines Grandland magánszemélyek számára 10,99 millióról indul, a konnektoros hibrid hajtáslánccal is hazavihető kedvezményesen már akár 15,84 millió forintért. Az Ultimate felszereltséget is rádobva 18,04 milliót kérnek érte, de még a közel plafonig extrázott tesztautó is befért egy hajszállal 18,9 millió forint alá a kedvezménnyel.   Mindezek fényében a Grandland üzenete egyszerű: nem azoknak a vásárlóknak szól, akik kizárólag a mérete miatt keresnék, hanem azoknak az ügyfeleknek, akik minőséget szeretnének, de nem feltétlenül igénylik a nagyobb nevű prémiummárkákat, egy kínai autóra viszont fájna kiadni a súlyos milliókat. Ennek a célközönségnek lehet ideális választás az Opel jelenlegi zászlóshajója ezzel a hajtáslánccal és felszereltséggel.