Gyári múzeumba került egy Volvo XC90

Írta:
Katona Mátyás
-
0
12

Több apróbb frissítést is megélt a 2002-ben debütált Volvo XC90, de 12 évig lényegében változatlan formában készült, a második generáció csak jövőre kerül piacra és gyártásba, Kínában XC90 Classic néven az eredeti is készülni fog

Három évvel a BMW X5 első generációja után, 2002-ben lépett piacra a Volvo XC90, míg azonban az X5 már harmadik generációjában készül, a Volvo csak most vált modellt. Múlt héten leállította az eredeti, többször frissített széria gyártását, s Torslanda üzemét már a teljesen új, második generációs XC90-es gyártására készíti fel.[BANNER type="1"]
A 2002-es Detroiti Autószalonon bemutatott XC90 több mint 636 ezer példányával sikerszériának számított, az az autó volt, amire – főként az Egyesült Államokban – vágyakoztak az emberek, a bemutató után a gyártáskezdésig elkelt az első 15 ezer példány. A második generációs – még csak egy-egy részletével ismert – XC90 gyártása jövő év elején indul. Az utolsó, Svédországban gyártott XC90 egyből a helyi, göteborgi Volvo Múzeumba került.
Bár a jelenlegi XC90 gyártása az év folyamán később a Volvo új daqingi (kínai) gyárában folytatódik XC90 Classic névvel, ezt a modellt már csak Kínában forgalmazzák majd, az új XC90-nel pedig – gyári szavakkal élve – a siker új korszakára számít a Volvo.
Előző cikkFelismered, hogy melyik motorhang melyik autóé?
Következő cikkSajátos Toyota Prius rekord a Nürburgringen
Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.